Eurobus Online

Mozgóposta kiállítás - Postamúzeum

2015. augusztus 05. 19:00 - Eurobus Online

Őszintén szólva gondolkodtam egy ideig, hogy ezt a postot milyen mélységben és mennyire komolyan írjam meg, hiszen nemcsak a téma annyira underground az internet egyszerű látogatóinak, hogy abszolút nem érdekli, hanem ha jobban bele is megyünk, még rendesen nem is fogja érteni. Így bizony elég nehéz, mert a vasútmániás a Szergejek lelkivilágát várná el a témától - révén, hogy a vasúthoz kapcsolódik, más laikus pedig valami érdekeset, mondjuk: Odacsuktak egy kismamát a Combino villamoson. Valami ilyesmi. Végülis ez az én szemétdombom, úgyhogy vágjunk bele.

 

Eleve, ha úgy 25-30 évesnél idősebb az ember, akkor még lehet valami emléke a postavonatokról, éjjel megy, jót lehet csövezni rajta, hajnalra odaér vele az ember Szegedre. Egy alternatív vasúti utazási lehetőség, semmi több, így megnevezi szépen a zöld (vagy kék, típustól függő fényezés a legutolsó két szériánál) vagont postakocsinak, a hülye postások pakolnak benne, a levél mindig késik, néhány keresetlen szó esetleg, talán még a MÁV-nak is és ennyivel le is van tudva a dolog a részükről. Mozgóposta alatt maximum néhány nagyon vidéken élő a kis furgont ha megnevezi, amely a település megszüntetett postahivatala helyett kijár hozzájuk, amit természetesen az egyszerűség kedvéért mobilpostának nevezünk. Összességében a mozgóposta megnevezés alatt egy vasúti kocsiban berendezett komplett postahivatalt kell érteni, s ez abszolút egy szűk, bennfentes körben ismert és tudatosult csupán. De ahelyett, hogy túlmagyaráznám a dolgot, inkább beidézek a kiállítási tablókról egy-két rész, amelyek önmagukért beszélnek a témában.

A mozgóposta lényege, hogy a küldemények postai kezelése, a feldolgozás, a célállomások szerinti irányítás menet közben történt. Egészen az indulás pillanatáig közvetlenül a vasúti vagonba is be lehetett dobni a levelet. Ezek lebélyegzése, irányok szerinti levélkötegek, zárlatok készítése mind-mind a robogó vonatban, két állomás között történt.

Lehetne tovább is ragozni, bélyegzőkbe és bélyegzésekbe, különböző nyomtatványokba belemenni, részletezni azonban ez ma már tényleg csak egy rendkívül szűk 60+-os gyűjtői kört érdekel. Inkább nézzünk érdekesebb részeket, a hírlapkézbesítéssel kapcsolatosan. 

1950-től kezdve a posta kizárólagos joga és feladata volt a hírlapok terjesztése, árusítása. Az árusítókhoz, terjesztőkhöz való szállítást - Budapest és környéke kivételével - természetesen a mozgópostára bízták, így volt biztosítva, hogy reggelre az ország legtávolabbi pontján is kézbe lehessen venni a friss napilapokat. Az 1990-es évek elején az árusítást hírlapárusítással foglalkozó cégekbe szervezték, a posta már csak a postahivatalokban árulta a lapokat.

Ez az a időszak, az "átkos" évtizedei, amivel manapság az internet népe retróra éhezve foglalkozni szokott és ezen időszakban jutunk el ahhoz a hálózathoz is, amit még a 2000-es évek elején jórészt magam is be tudtam utazni, így személyes élmények is kötnek a témához.

Az 1968-ban elfogadott új közlekedéspolitikai, majd annak nyomán az 1969-es postaszállítási koncepció fokozatosan új helyzetet teremtett. A mozgópostajáratokat átszervezték, csak a fővonalakon szállították a postát vasúton, a kapcsolódó vonalakon a szállítást a közútra terelték. Kilenc postaszállítási gócot alakítottak ki az országban: Budapest, Budapest környéke, Hatvan, Debrecen, Szolnok, Kecskemét, Dombóvár, Székesfehérvár, Győr.

Hiába megint az a fránya 1968. Viszont ez a kis idézet jól reprezentálja, hogy megteremtették a "szocialista posta" alapjait ekkor. Létrehozták a postafeldolgozó üzemeket (lásd a település listát), mellyel már eleve megalapozták az irányítószámrendszert, azaz Budapest 1-es, Budapest környéke 2-es, Hatvan 3-as, [...], Győr 9-es góc, a fenti lista irányítási gócok szerint sorban van. Innentől kezdve az irányítószám első számjegyével való összevetés már nem kíván hatalmas szellemi teljesítmény, eléggé egyértelmű, talán csak a mai Facebook generáció számára nem. Ezután már csak az 1973-as, hollóval díszített Postai irányítószámok jegyzéke kell és teljes a kép. A hollót azóta kidobták, biztos kommunista volt, ma már Bálint van. Most már, hogy a gócokat helyretettük, nézzük részletezve is.

Ettől kezdve a mozgóposták számozásában az első szám azt a gócot jelölte, amelyikhez utazott. Megnevezésükben hivatalosan is bevezették a két végállomás nevének első szótagjából képzett rövidítést, pl. BuPé, azaz Budapest-Pécs, melyet a járat számozása tovább pontosított. Már nem egy-egy mozgópostakocsit kapcsoltak egy személyszállító szerelvényhez, hanem több mozgópostakocsit és csak csomagot szállító zárt mellékkocsikat is egymáshoz, e szerelvényeket postavonatnak hívták.

Gyakorlatilag a megszüntetésükig, kocsik fogyását leszámítva ez volt a tipikus összeállítása a szerelvényeknek. A ZMK-k, azaz a zárt mellékkocsik általában Gs sorozatú "marhavagonok" voltak, amennyire még emlékezek a legutolsó időszakból rájuk.

1970-ben még kísérleti jelleggel, Nyíregyháza és Szeged irányában indultak meg az első postavonatok. 1972-ben Pécs, 1973-ban Szerencs, 1974-ben Szombathely, 1976-ban Békéscsaba, 1977-ben Nagykanizsa, 1980-ban Győr végállomással közlekedő menetekkel vált teljessé a postavonati rendszer. Menetrendjüket a napilapok nyomási időpontjához igazították; 90-100 km/h-s sebességgel közlekedve biztosították a gócok közötti pontos küldeménycserét. Ezzel párhuzamosan 1973-ban bevezették az irányítószámrendszert és az automatizált levélfeldolgozó gépsor megkezdte működését. Ezek együttes hatékonysága megmutatja, hogy a levelek 92,4%-a feladást követő első napon kézbesítésre került, szemben az 1970. évi 86,6%-al.

És a terv teljesítve lett elvtársak! Gyönyörű statisztika. Biztos ma is van, csak jellemzően elérhetetlen, úgymond ipari titok, viszont van egy olyan véleményem, hogy még ha meg is van kozmetikázva, nem ilyen szép számokat mutat. Emlékszem, amikor annak idején az OLK-ban töltöttem a nyaraimat, a dolgozó nép szünetbéli műveltetésére a faliújságon gyönyörű oszlopdiagrammakkal reprezentált, havi, heti és napi bontású statisztikák voltak kifüggesztve a faliújságokra, amelyek a "Küldemények átlagos átfutási idejét" mutatták. Amit csupán az üzembe beérkezési és indítás közötti időtartamra értünk. Szerintem rajtam kívül senki nem nézte azt meg, mert mindenki a lépcsőház aljában kialakított dohányzóterületen tömörült ilyenkor. Mondjuk, ha bármilyen számsort kimentettem volna onnan, rögtön kaptam volna az "ipari kémkedés" c. vádat. Emlékszem jó néhány olyan esetre, amikor az egész üzem területéről örökre kitiltották a fenti vád alapján azt az egy-két marhát aki a már fotózni tudó telefonjával le merte fényképezni poénból, egy 128x128 px-es pixelhalmazt nyervén a Siemens gépsort. Persze ezeknél sokkal ügyesebben, SMS-ezést színlelve azért hazaloptam magamnak a kifüggesztett buszmenetrendeket, meg is volt az összes OLK-s járat menetrendje itthon néhány Excel táblázatban, valamelyik adatvesztésemig. 

De ne ugorjunk rögtön a mai High Tech-re és a Deutsche Post-tól átvett komplett infrastruktúrára, a fent idézett rész automatizált levélfeldolgozó gépsorként megemlített része is érdekes. Az volt ám az űrtechnika. Emlékszem ezt még az utolsó pillanataiban személyesen is láttam, amikor még kis kilencedikes taknyokként jártunk a karácsonyi időszakban levelet pakolni az LF.-be, azaz a Keleti pu.-nál lévő Levélfeldolgozóba. Az 1-es vágány mellett fekvő épületrészbe paszirozták be ezt a gépsort, egy üvegfallal lezárt helyiségbe. Junoszt tv szerű kijelzők és milliónyi kis rekesz, melybe ömlött a levél. Az a látvány akkor számomra tényleg a 70-es évek szocialista Sci-fi képi világát juttatta eszembe. A mai Siemens gép ehhez képes teljesen snassz, átlag ipari berendezés. ám ehhez a gépsorhoz és üzemhez is el kell jutnunk mind az időben, mint a történetben, jöjjön az utolsó idézett rész.

Az 1990-es évek végén a közúti szállítás további térnyerésével megkezdődött a mozgópostamenetek fokozatos felszámolása. A postaszállítást már nem csak a mellékvonalakon, hanem a fővonalakon is vasút helyett közúton végezték. A folyamat 2004-ben ért véget, június 26.-án futott be az utolsó SzeBu67 menet a Nyugati pályaudvarra. 

Elég tömény rész. Kezdve azzal az elírással, hogy az utolsó időszakban az összes menet a Keleti és Déli pályaudvarra jött és onnan indult. Hol volt akkor már a Nyugati postavágányzata, egy romhalmaz volt akkor és ma már Eifel térnek hívják, az alternatív szórakozás hívői. A közúti szállítás fokozatos térnyerése résznél az ortodoxabb vasútbarátok gondolom jó nagyot morogtak, de ez a trend. Az 1968-as folyamat után nyert "szocialista posta" az ezredfordulóra átalakult és adaptálta a teljes német rendszert és infrastruktúrát. Valamikor ezen időszak alatt tanult meg szerencsétlen holló is repülni. Nézzük a folyamatot, remélem még jól emlékszem az évszámokra. 1999-ben nyílt az első IPH-s posta a Camponában és ehhez kapcsolódóan cserélték le, fogalmazzunk konyhanyelven a "régi típusú" ragjegyeket is a ma ismert vonalkódosokra. Mondjuk pont ez az a rész, amit 10 emberből 12 nem néz meg a levélen. A Keleti pu.-nál lévő Levélfeldolgozót is leszerelték, elköltözött a 2001-ben megnyílt OLK-ba és így a 2-es góc kapott egy 1-essel kezdődő irányítószámot, hiszen az 1000-es irányítószám is átköltözött Budaörsre. Ezen elemek révén és a beszerzett vadonatúj IVECO flotta segítségével teljesen kiépült a közúti szállítás és volt egy olyan pikantériája is az utolsó időszakban, hogy a vonaton meghozott anyagot teherautóra pakolták például a Keleti pályaudvaron és irány Budaörs. Így természetesen a vasúti szállításra semmi szükség nincs és eljutottunk 2004-hez.  

Ezen rögtönzött történelem óra, fogalom- és belemagyarázás, valamint némi élménybeszámoló után inkább nézzünk rá a kiállított anyagra. Az érdekesebb részeire. A tablókat és nyomtatványanyagukat nem magyaráznám, hisz az elég szűk kört érdekel, a post végén lévő galériába néhány érdekesebb dolgot beteszek majd ezekből is. Az egyik érdekesebb része a kiállításnak a berendezett postakocsi imitáció, egy eléggé részletes táblagyűjteménnyel kiegészítve. Anno még néhány tábla cipelésében jómagam is segédkeztem, így talán 0,001%-t hozzá is tettem a kiállítás létrejöttéhez. Maga a kocsibelső eléggé régi, nem az utolsó időszak Ganz vagy lengyel kocsitípusait idézi, viszont jó képet ad, milyennek képzeljük a kocsik belső világát. 

 

Szintén egy érdekes rész: a mozgóposták dolgozóinak személyes ládái a tablósor alatt. Javarészt fél életük benne volt és a 2004-es megszüntetésig használatban is voltak, egy régebbi példány kivételével. 

 

Ami a szerintem legjobban eltalált, legötletesebb dolog volt, az a sarokban berendezett kis rész, egy kupacnyi irányítandó anyaggal és pár jutazsákkal. Gondolom csupán a tárlat megnyitásán ha játszottak vele, pedig micsoda múzeumpedagógiai, nevelési, illetve pályaválasztási értéke lenne. Az adott osztállyal beállítva szépen eljátszhatnák az anyag szortírozását, utána a "Ki szeretne postás lenni" kérdést feltéve igen érdekes statisztikát nyernék. Lehet, hogy másokat ez abszolút nem fogna meg, de nekem ez nagyon sok emléket felhozott, főleg azokat az éjszakai 12 órás holtpontokat, amikor jó félórán át, "minden levél Szegedre szólt". Vagy Szolnokra. Vagy Székesfehérvárra. Amelyik gócnál épp bealudtam. Ezenkívül a kiállítás már a szeptembert se éri meg, augusztusban zár, utána lebontják, így hiába e jó játék, kb. érintetlen maradt. 

 

Valamint jöjjön egy kis vegyes mindenféle galéria a végére, az átlag ember számára talán kevésbé érdekesebb dolgokból.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eurobus.blog.hu/api/trackback/id/tr187681734

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.